A meg nem született gyermek

Jó pár évvel ezelőtt szerelmes állapotba kerültem egy pesti nős férfit illetően. Az érzés kölcsönösnek bizonyult, de nem volt elég ahhoz, hogy azt mondja, elválik miattam. Ennek ellenére több évig gyűrtük egymást. Volt egy olyan része a kapcsolatunknak, amikor úgy éreztem, hogy ha lenne egy közös gyerekünk, akkor lehet, hogy ő is másként állna  a dologhoz, illetve nekem lenne valakim, akit szerethetek, aki szeret, s aki az apjára emlékeztet. Azzal, hogy anyukám is leányanyaként nevelt fel, volt egyfajta családi minta, amit működőképesnek ítéltem meg - ha az apa esetleg nem vállalná.
Gondoltam egy dőrét, s leálltam a tabletta szedésével, amiről nem szóltam a férfinak. Csak akkor tájékoztattam, amikor kiderült, hogy a bébi-akció eredménnyel járt, megfogant a baba. Természetesen a férfi nem örült, mitöbb őrjöngött. Hatalmas csalódás volt számomra. Később ugyan "kijózanodott", de a baba híre nem mozdította el abba az irányba, hogy velem kösse össze az életét. 
Tekintve, hogy így az ő szüleire nem számíthattam, maradtak az enyémek. Anyumnak nem mertem elmondani, hogy mi a helyzet, mert hazudtam, amikor emiatt a pasi miatt felköltöztem Pestre, s őt ott hagytam egyedül, rokkantan. Nem árultam el neki, hogy a férfi, akibe beleszerettem, nős. Anyum elég indulatos természet, így eleve ajánlatos vele kerülnöm a konfliktust, ezért a legutolsó ember ő lett volna, akinek ezt a tévedésem elárulom. 
Apum maradt, mint kapaszkodó. Igaz, hogy annó, a születésemkor ő sem vállalta a felelősséget: nem vette anyumat feleségül, amikor a szerelmükből megfogantam. 
Valamiért úgy gondoltam, hogy ha ő igent mond az unokájára, akkor már meg tudom lépni anyum felé is a feltárulkozásom. Ha apu legalább annyit mond, hogy támogat, ha úgy hozza a szükség, akkor felmertem volna vállalni a leányanyaság nehézségeit. Nagy csalódás volt, amikor ő sem állt mellém. Ezek után úgy éreztem, hogy magamra maradok a helyzetemmel. Ha megszülöm a bébit, akkor nem lesz kihez fordulnom. Viszont nem éreztem magam képesnek arra, hogy így bevállaljam. Ezért abortusz lett a vége.

Az utóbbi hetekben két oldás kapcsán is feljött ez a téma. Vagyis az a része, hogy még mindig hordozok egy fájó tüskét apummal szemben, hogy nem állt mellém ebben a helyzetben. Tegnap volt egy Emotion code oldásom, aminek kapcsán ismét terítékre került ez a téma. Így nem csoda, hogy este jött egy sugallat, hogy nem ártana egy kicsit Munkával is ránéznem a neheztelő gondolatomra, ami így hangzik:
 APÁMNAK TÁMOGATNIA KELLETT VOLNA, HOGY MEGSZÜLJEM A GYEREKEMET

1, Igaz ez? IGEN

2, Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? IGEN

3, Hogy reagálsz, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

3a, Milyen érzelem jelenik meg benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

DÜH, HARAG, ELKESEREDETTSÉG, CSALÓDOTTSÁG

3b, Ez a gondolat feszültséget vagy békességet okoz benned?

FESZÜLTSÉGET

3c, Milyen múltbeli vagy jövőbeli képek jelennek meg a fejedben, mikor elhiszed ezt a gondolatot?

MÚLTBELI: ANYUM IS EGYEDÜL NEVELT FEL,

JÖVŐBELI: GYEREKTELEN NŐKÉNT NEM ÉRZEM MAGAM TELJESNEK, NINCS FOLYTATÁSA AZ ÉLETEMNEK, NINCS KINEK ÁTADNOM A TAPASZTALATOKAT

3d, Írd le a testi érzeteket, amelyeket akkor érzel, ha elhiszed ezt a gondolatot?

SOKAT DOLGOZTAM MÁR AZON, HOGY EZT A TÖBB ÉVVEL EZELŐTTI SZITUÁCIÓT A HELYÉRE RAKJAM, ÍGY MÁR A TESTI ÉRZET NEM JELENTŐS.

3e, Hogyan bánsz az adott személlyel (és másokkal), amikor elhiszed ezt a gondolatot?

HARAGSZOM RÁ, MERT A SAJÁT KÉNYELME FONTOSABB VOLT SZÁMÁRA, MINT EGY EMBERÉLET. TÁVOLSÁGOT TARTOK VELE. VÁDOLOM. OKOLOM.

3f, Hogyan bánsz magaddal, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

ELÍTÉLEM MAGAM. GYENGÉNEK, GYEREKNEK TARTOM MAGAM. HARAGSZOM MAGAMRA, HISZEN LÁTOM, HOGY NEKEM IS FONTOSABB VOLT A SAJÁT KÉNYELMEM, MINT EGY EMBERÉLET. HARAGSZOM MAGAMRA, HOGY NEM TUDTAM FELELŐSSÉGET VÁLLALNI, HOGY ELCSESZTEM AZ ÉLETEMET.

3g, Milyen szenvedélyeid, mániáid jutnak eszedbe, amikor elhiszed ezt a gondolatot? (alkohol, kaja, távirányító, filmnézés, (szerencse)játék, vásárlás, önostorozás, takarítási mánia stb) SEMMI

3h, Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé ezt a gondolatot? (Később érdemes ezeket szemügyre venni)

Mi a félelmetes abban, ha nem tudod többé elhinni ezt a gondolatot? Mi az, ami még ennél a gondolatnál is félelmetesebb?

Jobb ezt a gondolatot gondolnod, mintsem …. ?

LEHET, FÉLELMETESEBB LETT VOLNA BEVÁLLALNOM, HOGY ANYUMNAK IS ELMONDJAM, HOGY TERHES VAGYOK EGY NŐS FÉRFITÓL, AKI SZINTÉN NEM AKARJA A GYEREKET. ILLETVE HOGY MEGSZÜLJEM A GYEREKET S EGYEDÜL NEVELJEM FEL. JOBB EZT A GONDOLATOT ELHINNI, MINT HOGY BELÁSSAM, HOGY HOL VAGYOK ÉN OKA AZ ABORTUSZOMNAK, HOL VAN AZ ÉN FELELŐSSÉGEM.

FÉLELMETESEBB AZ ÉLETEMET AZZAL A GONDOLATTAL ÉLNI, HOGY ÉN CSESZTEM EL, HOGY NEM VOLTAM ELÉG MAGAMNAK ARRA, HOGY BEVÁLLALJAM AZT A GYEREKET, HOGY NEM BÍZTAM MAGAMBAN ELÉGGÉ. FÉLELMETESEBB AZT GONDOLNOM, HOGY SZAR VAGYOK. FÉLELMETESEBB, HOGY A SAJÁT GYENGESÉGEMET, GYÁVASÁGOMAT, ESENDŐSÉGEMET KELL FELVÁLLALNOM, AMIKOR AZ EMBEREK AZT KÉRDEZIK TŐLEM, HOGY MIÉRT NINCS GYEREKEM.

3i, Kinek a dolgával foglalkozol éppen, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

APÁMÉVAL

3k, Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

NEM TUDOM ELFOGADNI, HOGY

3l, Mit kapsz ettől a gondolattól? Milyen hasznod származik belőle?

APÁMAT OKOLHATOM, HOGY NEM VOLT ELÉG BÁTORSÁGOM.

3m, Mi mindent nem kell megtenned, mi minden alól ad felmentést, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

NEM KELL SZERETNEM AZ APÁMAT. SŐT, ÚJABB BŰNT VARRHATOK A NYAKÁBA.

3n, Mitől véd meg ez a gondolat?

HOGY EMBERNEK LÁSSAM AZ APÁMAT, AKI ESENDŐ. AKÁRCSAK ÉN. HOGY EMPATIKUS LEGYEK VELE ÉS MAGAMMAL.

3o, Milyen szerepet játszol, ha az adott gondolattal vagy?

ÁLDOZAT

3p, Mire használod ezt a gondolatot?

AZ JÖTT MOST, HOGY AZZAL, HOGY VISSZA-VISSZATEKINTEK A MÚLTBA, LE VAGYOK RAGADVA EBBEN A SZITUBAN. MÉG MINDIG JOBB EZ, MINT TOVÁBBMENNI, SZEMBENÉZNI AZ ÉLET NEHÉZSÉGEIVEL, AZZAL, AMI JÖN. VÁLLALNI AKÁRMI IS LESZ. AKÁRMI IS VAN. AKÁR NYITOTTÁ VÁLNI OLYAN KAPCSOLATRA, AHOL A PÁROM IS AKARHAT GYEREKET.

MINTHA AZZAL, HOGY VÁDOLOM MÉG MINDIG AZ APÁMAT, TUDNÉK VÁLTOZTATNI A HELYZETEN, S ÍGY AZ ELCSESZETTNEK VÉLT ÉLETEMET KIKEREKÍTHETNÉM, S ÍGY JÓ-NAK GONDOLHATNÁM MAGAM. AKÁR TELJESEBBÉ TESZI AZ ÉLETET EGY GYEREK, AKÁR NEM – MERT EZ IS CSAK EGY KONCEPCIÓ, A TÉNY, HOGY JELENLEG NINCS GYEREKEM. S HOGY EZZEL HOGYAN ÉLEM AZ ÉLETEM A JELENBEN, AZ A KÉRDÉS.

HA NEM TELJESNEK (=ROSSZNAK) ÉLEM MEG, S EZÉRT TÖBBEK KÖZT APÁMAT VÁDOLOM, AZZAL CSAK EGY POFONT ADOK A SZARNAK. A MÚLTON MÁR NEM TUDOK VÁLTOZTATNI. MITÖBB ABBAN SEM LEHETEK BIZTOS, HOGY KEREKEBBNEK, JOBBNAK ÉREZNÉM AZ ÉLETEM, HA APÁM TÁMOGATOTT VOLNA, S MEGSZÜLÖM AZT A BABÁT.

TALÁN FÉLELMETESEBB MEGLÁTNI, HOGY NINCS IS SEMMI GOND, CSAK MINT EGY FULDOKLÓ KAPADOZOK A MÚLT ÁRNYAI FELÉ, HOGY A JELEN ÉLETEM VÉLT HIÁNYAIT OKOZÓ FELELŐSÖKET KERESSEK.

4, Ki lennél az adott gondolat nélkül? (Képzeld magad az adott helyzetbe a sztorid, a gondolat nélkül. Csukd be a szemed, figyeld meg az elmédet, engedd utazni magadat. Ki vagy mi vagy e nélkül a gondolat nélkül?)

HA NINCS OTT EZ A GONDOLAT, AKKOR JOBBAN MAGAMRA TUDOK FIGYELNI. ÍGY TÖBB LEHETŐSÉG NYÍLIK ARRA, HOGY MAGAMRA KONCENTRÁLJAK, S MEGLÁSSAM, HOGY HOL ÉS MIT KELL MÉG MEGBOCSÁTANI MAGAMNAK. HA NINCS OTT AZ APÁMAT VÁDOLÓ GONDOLAT, AKKOR JOBBAN LEHETŐSÉGEM NYÍLIK ARRA, HOGY A MAGAMAT VÁDOLÓ GONDOLATOKKAL IS SZEMBENÉZZEK.

MEGFORDÍTÁSOK

HIEDELEM: APÁMNAK TÁMOGATNIA KELLETT VOLNA, HOGY MEGSZÜLJEM A GYEREKEMET

1. APÁMNAK NEM KELLETT TÁMOGATNIA, HOGY MEGSZÜLJEM A GYEREKEMET

- VALÓSÁGPRÓBA: NEM EZT TETTE

- HA TÁMOGAT BENNE, AKKOR LEHET, HOGY A VÉGÉN UGYANÚGY OKOLOM ŐT VALAMIÉRT

- AZZAL, HOGY NEM TÁMOGATOTT, VOLTAKÉPP A SAJÁT ÉLETEMÉRT VÁLLALHATTAM FELELŐSSÉGET, HOGY RÁLÁSSAK, MIT IS AKAROK (AKARTAM) AKKOR VALÓJÁBAN

- NEM KELLETT TÁMOGATNIA AZT A GYEREKI ÉNEMET, AKI GYEREKSZÜLÉSSEL RÁ AKARJA TERHELNI A FELELŐSSÉGET A DÖNTÉSÉÉRT.

2. NEKEM KELLETT VOLNA TÁMOGATNI MAGAMAT, HOGY MEGSZÜLJEM A GYEREKEMET

- EZ IGAZABB ÁLLÍTÁS, MERT TUDOM, HOGY ÉN FÉLTEM ATTÓL, HOGY NEM VAGYOK ELÉG FELNŐTT, HOGY NEM FOGOK TUDNI GONDOSKODNI RÓLA, FELNEVELNI

- TÁMOGATHATTAM VOLNA MAGAMAT AZZAL IS, HOGY ELMONDOM ANYUMNAK, MERT SZERINTEM Ő MELLÉM ÁLLT VOLNA, CSAK FÉLTEM A HARAGJÁTÓL, MERT NEM ÁRULTAM EL NEKI, HOGY NŐS A PASIM, AKI MIATT LELÉPTEM ÉS OTT HAGYTAM ŐT EGYEDÜL.

- TÁMOGATNOM KELL/KELLETT AZT A GYERMEKI ÉNEM, AKI NEM ÉREZTE, HOGY NEM ELÉG ÉRETT EGY GYERMEK FELNEVELÉSÉRE. AZT A GYERMEKI ÉNEM, AKI ERRE MÉG NEM ÉRZI MAGÁT KÉPESNEK, MEG KELL, HOGY „SZÜLJEM”, BE KELL FOGADJAM.

3. NEKEM KELLETT VOLNA TÁMOGATNOM APÁMAT, HOGY „MEGSZÜLJE A GYEREKÉT”

- AMIKOR KIDERÜLT AZ IDÉN, HOGY KÉT ÉS FÉL ÉVE SZÜLETETT EGY „ZABI” KISTESTVÉREM, AKIT APÁM A NEVÉRE AKAR VENNI (VÉGRE), AKKOR EZ NAGYON KIVÁGTA NÁLAM A BIZTOSÍTÉKOT, S NEM TUDTAM TÁMOGATÓLAG MEGNYILVÁNULNI APÁM IRÁNYÁBAN

- APÁM AZ ÍRÁSAI („GYEREKEI”) ÁLTAL ZSEBEL BE AZ EMBEREKTŐL SZERETETET, AMIT NEM TUDOK JÓ SZÍVVEL FOGADNI, MERT RÁM ÉS A CSALÁDJÁRA, AKIKTŐL SZERETETET KAPHATNA, NEM SZÁN ELÉG IDŐT. NEM VOLT VALÓDI A TÁMOGATÁSOM, AMIT ELJÁTSZOTTAM A SZERETETÉÉRT.

- ELFOGADNI AZT, AHOGY Ő MEGHÚZZA A SAJÁT HATÁRAIT, AHOGY KIÁLL A SZÜKSÉGLETEI MELLETT

Gondolatok az empátiáról

Vissza-vissztérő problémám magammal kapcsolatban, hogy NEM VAGYOK KÉPES KAPCSOLÓDNI az emberekhez. A nem túl rég kezembe került Brené Brown könyvek alapján egyre inkább az tűnt ki, hogy ennek oka az lehet, hogy nem vállalom fel a saját SEBEZHETŐSÉGEMET. Hogy ez mit jelent pontosan, az nem állt még össze bennem, ahogy az sem, hogy hogyan is kellene egy-egy emberi kapcsolatomban a sebezhetőségemet felvállalni. Egyáltalán biztos lehetek-e benne, hogy nem vállalom fel? Bizonyos helyzetekben, bizonyos emberekkel szemben igen, másokkal kapcsolatban nem.

Aztán az élet hozott egy olyan szituációt, amikor mindezen felül egy másik – korábban már felfedezett - hiányosságom is bekerült a pakliba, mint gátja az emberekhez való kapcsolódásnak. Ez pedig az volt, hogy NEM VAGYOK KÉPES EGYÜTTÉRZÉSRE. Mások interakcióiból, történeteiből az áll össze, hogy vannak olyan emberek (rajtam kívül mindenki!), akik képesek empatikusan hozzáállni mások problémáihoz, élethelyzeteihez. Viszont magamat figyelve ezeket nem, vagy nem úgy tapasztalom. S mindezt óriási hiányként élem meg, hiszen mint emberi lénynek szükségem van a kapcsolódásra másokhoz. Viszont ki akar együttélni, együttlenni egy olyan emberrel, aki nem képes empátiára? Konklúzió: félek a magánytól.

A szitu, amit az élet elém tálalt az volt, hogy Klári, aki segít nekem a stúdióban, egy problémás élethelyzetbe került, amiről véletlenül értesültem csak. Felvéve vele a kapcsolatot a cseten, megtudtam a részleteket. Majd sajnálatomat fejeztem ki, amit az „ó, te szegény!” felkiáltással toldottam meg. Érdekes volt megfigyelnem, ahogy ezt a mondandóm elejére biggyesztettem, mert közben az a gondolat suhant át, hogy ezzel jobban ki tudom fejezni az együttérzésemet. Hogy ha ilyeneket mondunk az embereknek, akkor azt igyekszünk tudatni velük, hogy sajnáljuk azt, ami velük történt – vagyis együttérzünk. Együttérzünk valóban, ha sajnálkozunk? Nos, valószínűleg nem, mert pont azon akadtam ki, hogy semmiféle érzés, testi érzet nem volt jelen akkor, amikor ezt írtam. Ettől az egész hamis és álszent volt. NEM VAGYOK KÉPES EGYÜTTÉREZNI – bukkant el a megállapítás bennem, amit meg is Munkáztam (lásd később).

Mielőtt azonban a Munkára sort kerítettem volna, kicsit utána akartam még járni, hogy MIT IS JELENT AZ EMPÁTIA. Kiindulásként Brené könyvéért (Bátraké a boldogság) nyúltam. Ahol is ezt a megfogalmazást találtam: „Empátia az, ha valakinek az ÉPPEN ÁTÉLT ÉRZELMÉHEZ kapcsolódunk, tehát nem az adott eseményhez vagy körülményhez.” Később még így folytatja: „Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerűen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejű üzenetet: nem vagy egyedül.”

Ezeket a sorokat olvasva több minden is világossá vált. Az egyik, hogy akár azt, ahogy megnyilvánultam Klári felé, empatikusnak is nevezhetném. A másik, hogy felidéztem, hogy több esetben az ítélkezéshez nyúlok, mint megoldáshoz az együttérzés kifejezésére. Hiszen mennyivel egyszerűbb együtt szidni XY-t, aki ártott Z-nek. Viszont ezzel kapcsolatban - és ez a harmadik következtetésem is egyben – arra is ráláttam, hogy azért szállok be a másik történetébe (ha beszállok egyáltalán), mert nem tudok hozzá másképp kapcsolódni. Mivel az emberek a problémás helyzeteikről beszélnek inkább, arról, hogy egy harmadik ember vagy csoport vagy a kormány mit tett velük, akkor ehhez nem tudok ÉRZÉSsel kapcsolódni, mert az adott ember nem az ÉRZÉSeiről beszél. Vagyis: HOGYAN ÉREZZEK EGYÜTT VALAKIVEL, AKI NEM AZ ÉRZÉSEIRŐL BESZÉL?

Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy valószínű az sem mindegy, hogy az érzéseit hogy tálalja valaki. Egy hete vettem részt egy EMK (ErőszakMentes Kommunikáció) tréningen. Azért mentem el, mert úgy gondoltam, hogy adhat valami olyat, ami segít kapcsolódnom az emberekhez. Ezen a kurzuson arról is szó esett, hogy az érzéseinkért általában másokat okolunk (pl szomorú vagyok, mert eltörted a vázát; dühös vagyok rád, mert nem figyelsz eléggé). Ez azonban ellenérzést, védekezést vagy támadást vált ki abból az emberből, akit az érzéseinkért hibáztatunk. Vagyis azt gondolom, hogy akkor tudunk őszintén együttérezni valakivel, ha az úgy beszél az érzéseiről, hogy nem okol ezért valaki mást.

TANULSÁG magam számára, hogy
- ne okoljam magam azért, ha nem tudok együtt érző lenni, hisz lehet, hogy a másik nem az érzéseiről beszél,
- esetleg figyeljem meg, hogy a másik hogyan tálalja a történetét, kérdezzem meg, hogy mit érez az esettel kapcsolatban – így lehetőségem lehet kapcsolódni

- ha kapcsolódni szeretnék másokhoz, akkor ne (csak) sztorikat meséljek, hanem az érzéseimről is, amik azt érintve keletkeztek

ÉS MOST JÖJJÖN A MUNKA! :)

-----

HIEDELEM: EGYÜTT KELLENE ÉREZNEM KLÁRIVAL

1, Igaz ez? IGEN

2, Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? NEM

3, Hogy reagálsz, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

HARAGSZOM MAGAMRA, ÉRZÉKETLENNEK TARTOM MAGAM, OLYANNAK, AKIT SEMMI NEM HAT MEG.

3a, Milyen érzelem jelenik meg benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

CSALÓDOTTSÁG.

3b, Ez a gondolat feszültséget vagy békességet okoz benned?

FESZÜLTSÉGET

3c, Milyen múltbeli vagy jövőbeli képek jelennek meg a fejedben, mikor elhiszed ezt a gondolatot?

MÚLTBELI: LÁTOK MAGAM ELŐTT OLYAN HELYZETEKET, AMIKOR ELKÜLÖNÜLVE ÉREZTEM MAGAM MÁSOKTÓL; AMIKOR LEGUTÓBB BEJÖTT, S ANÉLKÜL TÁVOZOTT, HOGY BESZÉLGETÉSBE ELEGYEDETT VOLNA VELEM, S EZ NEKEM ROSSZUL ESETT, S AZT HITTEM, AZÉRT MERT HARAGSZIK
JÖVŐBELI: NEM AKAR VELEM SENKI KAPCSOLÓDNI, EGYEDÜL MARADOK

3d, Írd le a testi érzeteket, amelyeket akkor érzel, ha elhiszed ezt a gondolatot?

SZORÍTÓ ÉRZÉS A MELLKASBAN

3e, Hogyan bánsz az adott személlyel (és másokkal), amikor elhiszed ezt a gondolatot?

HARAGSZOM, MERT ÚGY ÉRZEM, HOGY NEM ÉRT MEG, HOGY FÉLREÉRT, HOGY NEM LÁTJA, HOGY JÓ SZÁNDÉK VAN BENNEM

3f, Hogyan bánsz magaddal, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

BÁNTOM MAGAM, NEM VAGYOK MEGELÉGEDVE MAGAMMAL, FOGYATÉKOSNAK ÉRZEM MAGAM, AKI NEM TUD ÉREZNI

3g, Milyen szenvedélyeid, mániáid jutnak eszedbe, amikor elhiszed ezt a gondolatot? (alkohol, kaja, távirányító, filmnézés, (szerencse)játék, vásárlás, önostorozás, takarítási mánia stb)

EVÉS

3h, Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé ezt a gondolatot? (Később érdemes ezeket szemügyre venni)

Mi a félelmetes abban, ha nem tudod többé elhinni ezt a gondolatot? Mi az, ami még ennél a gondolatnál is félelmetesebb? Jobb ezt a gondolatot gondolnod, mintsem …. ?

HA NEM ÉRZEK EGYÜTT MÁSOKKAL, AKKOR MAJD JÓL MAGAMRA MARADOK, MERT NEM TUDOK KAPCSOLÓDNI MÁSOKHOZ, SENKI NEM AKAR VELEM BARÁTKOZNI, MERT KÉPTELEN VAGYOK EGYÜTTÉREZNI VELE

3i, Kinek a dolgával foglalkozol éppen, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

PASSZ. A JÓISTEN?

3j, Hol, mikor, hány éves korodban jutott először eszedbe ez a gondolat?

NEM TUDOM. INKÁBB FELNŐTTKOROMBÓL TUDOK HOZNI PÉLDÁKAT.

3k, Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

AMIKOR ÉPP ELLEP EZ A GONDOLAT, S BEZÁR MAGAMBA, AKKOR TÉNYLEG NEM TUDOK FIGYELNI A MÁSIKRA, ÍGY VELE LENNI, EGYÜTTÉREZNI SEM

3l, Mit kapsz ettől a gondolattól? Milyen hasznod származik belőle?

HOGY HA NEM IS TUDOK, HA NEM IS VAGYOK KÉPES AZ EGYÜTTÉRZÉSRE, DE ATTÓL MÉG TISZTÁBAN VAGYOK A FONTOSSÁGÁVAL. EZZEL JELZEM, HOGY A JÓSZÁNDÉK MEG VAN BENNEM. HA FOGYATÉKOS VAGYOK IS AZ ÉRZÉSBEN, DE ATTÓL MÉG JÓ VAGYOK, MERT TUDOM, HOGY MI A „HELYES”.

3m, Mi mindent nem kell megtenned, mi minden alól ad felmentést, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

3n, Mitől véd meg ez a gondolat?

HA EGYÜTTÉREZNÉK, AKKOR AZ AZT IS JELENTENÉ, HOGY SEGÍTENEM KELLENE, DE HA ERRE NEM LÁTOK MÓDOT, AKKOR TEHETLENNEK ÉREZNÉM MAGAM. HA EGYÜTTÉRZEK, DE NEM TUDOK SEGÍTENI, AZ SEM JÓ. HA EGYÜTTÉRZEK, AKKOR AZ OLYAN, MINTHA ELKÖTELEZŐDNÉK, HOGY TALÁLJAK MEGOLDÁST A MÁSIK PROBLÉMÁJÁRA, ILLETVE TEGYEK MEG MINDEN TŐLEM TELHETŐT.

3o, Milyen szerepet játszol, ha az adott gondolattal vagy?

A JÓSÁGOS, MEGÉRTŐ.

3p, Mire használod ezt a gondolatot?

BÁNTOM VELE MAGAM, HOGY NEM VAGYOK KÉPES ÉREZNI.

MEGVÉDEM VELE MAGAM ATTÓL, HOGY JOBBAN BELEFOLYJAK A SZITUÁCIÓBA. AMIKOR KORÁBBAN FELMERÜLT AZ, HOGY KLÁRINAK EL KELL HAGYNI A LAKÁST, AHOL EDDIG LAKOTT, AKKOR FELAJÁNLOTTAM, HOGY ÁTMENETILEG – HA NINCS MÁS – LAKHAT A STÚDIÓBAN. MIVEL AZ UTÓBBI IDŐBEN MEGRENDÜLT BENNE A BIZALMAM (LEHET, HOGY OKTALANUL), NEM VAGYOK BIZTOS BENNE, HOGY VALÓBAN JÓ ÖTLET LENNE.

ARRA IS HASZNÁLOM, HOGY JÓNAK ÉREZHESSEM MAGAM. ERRE AZÉRT VOLT AKKOR OTT SZÜKSÉGEM, MERT ÉPP AZT ÉLTEM MEG AZ UTÓBBI IDŐBEN KLÁRIVAL, HOGY ROSSZNAK ÉREZTEM MAGAM. ANYAGI MEGFONTOLÁSOKBÓL CSÖKKENTETTEM AZ ÓRASZÁMÁT, ILLETVE KIBUKTATTAM PÁR EZER FORINT HIÁNYT, AMIT OKOZOTT. MIVEL AZT HITTEM, HOGY HARAGSZIK RÁM, JÓ ALKALOMNAK TŰNT A HELYZET, AMIRŐL ÉRTESÜLTEM, HOGY JOBB SZÍNBEN TÜNTESSEM FEL MAGAM.

3r, Milyen szükségleted nem elégül ki az adott szituációban? Milyen szükségleted nem elégült ki, amikor elhitted a gondolatot? (EMK)

KAPCSOLÓDÁS, ÖNELFOGADÁS

3s, Kinek érzékeled magad (pl az adott helyzetben), ha elhiszed ezt a gondolatot?

EGY SZÁNALMAS EMBERI LÉNYNEK, AKIBEN NEM FEJLŐDÖTT KI AZ EGYÜTTÉRZÉS, AKI NEM TUD KAPCSOLÓDNI MÁSOKHOZ, AKIT NEM TUD MEGHATNI MÁSOK SZERENCSÉTLEN HELYZETE, AKI INKÁBB ÍTÉLETEKBE, OKOSKODÁSBA MENEKÜL, CSAK HOGY NE KELLJEN EGYÜTT ÉREZNI MÁSOKKAL.

Mit mond az rólam, hogy...? Mi nincsen velem rendben?

HOGY FEJBŐL ÉLEK, HOGY KÉPTELEN VAGYOK ÉREZNI, NEM IS VAGYOK EMBER, ÉRZÉKETLEN VAGYOK

Mit hihetnék magamról? Milyen pozitív címkéket illeszthetnék magamra, ha …? (mert ezek ellentétének érzem magam)

HOGY NAGY LELKEM VAN, IGAZEMBER VAGYOK, ÉRZŐ LÉLEK, AKINEK VAN SZÍVE,

4, Ki lennél az adott gondolat nélkül? (Képzeld magad az adott helyzetbe a sztorid, a gondolat nélkül. Csukd be a szemed, figyeld meg az elmédet, engedd utazni magadat. Ki vagy mi vagy e nélkül a gondolat nélkül?)

AKKOR ELFOGADOM, HOGY AZT ÉRZEK, AMIT. HA NINCS OTT EZ A GONDOLAT, AKKOR SOKKAL EGYÜTTÉRZŐBB TUDOK LENNI MAGAMMAL, MERT EL TUDOM FOGADNI, HOGY NEM KELL AHHOZ A SZÍVEMNEK MEGSZAKADNI, HA MÁSNÁL ÉPP ZAJLIK AZ ÉLET.

HIEDELEM: EGYÜTT KELLENE ÉREZNEM KLÁRIVAL

MEGFORDÍTÁSOK

1. NEM KELL EGYÜTTÉREZNEM KLÁRIVAL

- VALÓSÁGPRÓBA: ÉPP NEM AZT TESZEM

- HA AZ EGYÜTTÉRZÉSEN AZT ÉRTEM, HOGY EGYÜTT KELLENE VELE SZENVEDNEM (VAGYIS HOGY ÉREZZEM AZOKAT A FIZIKAI ÉRZETEKET, AMIK EGYÜTT JÁRNAK AZ EMPÁTIÁVAL), AKKOR VALÓBAN NEM ERRE VAN SZÜKSÉG

- HA ÚGY NÉZZÜK, AKKOR MINDENKI AZT KAPJA, AMIRE SZÜKSÉGE VAN. VALAMIÉRT – MÉG HA NEM IS TUDJA – KLÁRINAK ARRA A NEHÉZ HELYZETRE VAN SZÜKSÉGE, AMIBE HOZTA MAGÁT.

2. UNDOKNAK KELLENE LENNEM KLÁRIVAL

- AMIKOR KIBUKOTT, HOGY TÖBB BÉRLET ÁRA HIÁNYZIK A KASSZÁBÓL, AKKOR MEGFORDULT A FEJEMBEN, HOGY NEM BÍZHATOK BENNE, S HOGY KI KELLENE RUGNOM.

- AMIKOR OLYAN KIFEJEZÉSEKET HASZNÁL MÁSOK ELŐTT, HOGY SAJNÁLTATJA MAGÁT, S ETTŐL ÚGY ÉREZHETEM, HOGY ENGEM OKOL VALAMIÉRT, AKKOR VISSZA KELLETT VOLNA VÁGNOM.

- LEHET, HOGY EGY UNDOK HOZZÁÁLLÁS OLYAN (FESZÜLT) ÁLLAPOTBA TUDNÁ HOZNI, AMI INSPIRÁLNÁ, HOGY CSAKAZÉRTIS TEGYEN VALAMIT. HOGY KIZÖKKENNE AZ ÁLDOZATI SZEREPBŐL.

3. KLÁRINAK KELLENE EGYÜTTÉREZNI VELEM

- ÚGY GONDOLOM, HOGY FOGALMA SINCS ARRÓL, HOGY MILYEN ÉRZÉS, HOGY KÖZÖLNÖM KELL VELE, HA HIÁNYT CSINÁL. NEM ÖRÜLÖK NEKI, HOGY ŐT NEHÉZ HELYZETBE KELL HOZNOM.

- AZT SEM ÉRZÉKELI, HOGY AMIATT, HOGY KEVESEBB A FORGALOM, NEKEM IS ROSSZABB AZ ANYAGI HELYZETEM, MINT KORÁBBAN, S NEM VELE AKAROK KICSESZNI, AMIKOR CSÖKKENTEM AZ ÓRASZÁMÁT.

- AZT SEM ÉRZÉKELI, HOGY MENNYIRE IRIGYLEM ŐT AMIATT, HOGY KÖZVETLEN TUD LENNI A VENDÉGEKKEL, HOGY JOBBAN EL TUD VELÜK BESZÉLGETNI, MINT AHOGY ÉN MAGAMRÓL HISZEM.

4. NEKEM KELLENE EGYÜTTÉREZNEM MAGAMMAL

- SOKSZOR OLYASMI MIATT BÁNTOM MAGAM, AMI NEM IS RAJTAM MÚLIK, AMIBEN ÉN MEGTETTEM A LEGTÖBB TŐLEM TELHETŐT. NEM KELLENE MINDENT MAGAMRA VENNEM. AMIATT IS SZARNAK, ROSSZNAK ÉRZEM MAGAM, HOGY KLÁRI HIÁNYT CSINÁL, MEG HOGY A KEVÉS BEVÉTEL MIATT NEM TUDOM EGÉSZ HÉTEN ALKALMAZNI. EZEKET A DOLGOKAT A KÖRÜLMÉNYEK, AZ ÉLET TEREMTIK. NEM KELLENE MAGAM OKOLNI MIATTA.

- MEG KELLENE AZT IS BOCSÁTANOM, ÉRTENEM, HOGY AZÉRT KÖNNYEBB ÍTÉLETEKET MONDANOM MÁSOKRA (ADOTT ESETBEN KLÁRIRA), MERT EZT NEVELTÉK BELÉM, EZ RAGAD RÁNK A TÁRSADALOMBAN. S HA ÍTÉLETET MONDOK, AKKOR INKÁBB ARRA ÉRDEMES RÁNÉZNEM, HOGY MI IS FÁJ ÉPPEN, MI AZ A SZÜKSÉGLETEM, AM NEM ELÉGÜL KI.

- ADOTT ESETBEN ÉSZRE KELLENE VENNEM, HOGY KLÁRI SEM ARRÓL BESZÉL, HOGY MILYEN ÉRZÉSEKET ÉL MEG. ÍGY NINCS IS MIVEL EGYÜTT ÉREZNEM. HA CSAK A KÖRÜLMÉNYEKRŐL HALLOK ÍTÉLETEKET, AKKOR AHHOZ NEM TUDOK KAPCSOLÓDNI.

Egy kanál őrület

Ma reggel volt egy erőteljes érzelmi kitörésem. Egy idő óta - de különösen az egy hetes önmunkás tábor óta -  olyan váratlanul szakadnak ki belőlem efféle heves érzelmi megélések! Ez nem tudom, hogy mitől van... Bár a tábort említem, mint az egyik sejtett összetevőt, de ott sem csak önismereti Munkák zajlottak, hanem másféle oldásokban is részesültem (pl Emotion code).
Ezekkel a kitörésekkel részben nincs gondom. Elég gyors lefutásúaknak vélem, bár tény, hogy hevesebbeknek is, mint korábban. Illetve nagy előrelépésnek tartom, hogy
eddig mindnél sikerült beazonosítanom, hogy mi váltotta ki. 
A mainak a hátterét is sikerült meglátnom a végére. Az érdekes a történetben az volt, hogy a kezdetben elhangzott ítéleteim, bírálataim, értetlenkedésem nem azt a vetületét célozta meg a helyzetnek, ami végülis kibukott mögüle.

Tegnap császármorzsával vártam haza a páromat. Általános tapasztalatom az, hogy jó étvágya van, így kicsit meglepett, hogy nem ette meg az egészet, amit a tányérjára szedtem. Magyarázatként azt mondta, hogy - az önmuki táborban "tanultak" alapján -  tudatosan figyelte, hogy mi az a kajamennyiség, ami elég ahhoz, hogy az éhségét kielégítse. (Hajlamosak vagyunk ugyanis addig enni, amíg a tányérunk ki nem ürül, miközben lehet, hogy már nem is kívánjuk, nem is vagyunk éhesek.)
Ezt így akkor este el is tudtam fogadni. Mivel nem együtt ettünk, így azt akkor még nem tudtam, hogy mekkora mennyiségről van szó.

Az, hogy kifordultam önmagamból reggel érkezett el. Akkor láttam meg ugyanis, hogy mindössze EGYETLEN kanálnyi kaját hagyott csak a tányérján. Értetlenkedve tettem fel a kérdésemet, hogy ezt tényleg komolyan gondolta, hogy EGY kanál kaját nem volt képes megenni. 
Ő természetesen nem tudott mást mondani, mint amit az este is. Tudatosan figyelve magát, úgy érezte, hogy ott kellett megállnia.
Még vagy háromszor kérdeztem rá, más-más szóhasználattal, de mindvégig azon lovagolva, hogy EGY kanálnyi kaját hagyott a tányérban. Még ha az történt volna, hogy egy fél tányérnyit, akkor megértem. (Biztos lehetek benne??!) Vagy ha azzal az indokkal hagyja ott, hogy reggel megeszi... vagy ha inkább belehúzta volna a szemetesbe azt a kevéske maradékot.
Még azt is megfigyeltem, hogy ez abból a szempontból is sért - ahogy valószínű jó anyámat, nagyanyámat, és a szer-et(et)ő rokonokat -, hogy 'nem tiszteli a főztömet', hogy 'minek is főzök?' és efféle újabb ítéletek bontakoztak ki.
S miközben a különféle sérelmek jöttek elő, érzékeltem, hogy egyre indulatosabbá válok. A hangomat is egyre fentebb emeltem. Már-már egyfajta hisztéria szintjéig jutottam.
Egyre hevesebben tört ki belőlem az ítélkezések sora, ami meghökkentett. 
Aztán hirtelen leesett, összeállt a történet. Most, a menzesz előtti időszakban különösen nehéz megállnom, hogy csak annyit egyek, amit nem tartok túlzásnak. Ha még napközben sikerül is fékentartanom magam, este, munka után valahogy nehéz megállnom egy normálisnak vélt mennyiségnél. 
Tegnap este is többet ettem, mint szerettem volna, így a párom által mutatott példa irritált. Mi az, hogy meg tudja állni, hogy nem eszik meg az utolsó EGY kanál ételt, míg én két tányér után is alig tudom megállni, hogy ne zabáljam degeszre magam?!

Érdekes része még az esetnek, hogy reggel egy másik történet is irritált - csak kevésbé. Ez pedig az volt, hogy a kedvesem két kakaóscsigát is bevágott egymás után. Rögtön feltűnt, hogy ez ugyanannak a dolognak a másik oldala: nem tud megálljt parancsolni magának - ahogy én sem...

A táborban kaptunk egy-két hasznos tanácsot, hogy miként lehet ráfigyelni arra, hogy hogyan viszonyulunk a kajához, az evéshez, az éhséghez. Mindezeket a tábor után is sikerült némileg szemmel tartani. Ott - "védett" környezetben - egyszerűbbnek tűnt, könnyedebbnek. 
Azt hiszem, hogy ez a történet is felhozott egy-két megvizsgálandó hiányénecskét, pl azt, aki nem tudja megállni, aki nem kitartó. És külön programként még tervezem, hogy több figyelmet szentelek annak a testi érzetnek, ami ilyenkor, menzesz előtt aktivizálja a zabáló Ént. :)