Hát, igen. Ez mintha egyértelmű volna. Hisz mi mást akarhatok? Jó lelkű, megértő embernek hiszem magamat. Bár van, amikor a mások által okozott fájdalom - már tudom, hogy semmi köze másokhoz - dühöt, agressziót és bosszúvágyat csiholt ki belőlem. S volt ilyen helyzet anyummal is. Nem is egyszer. Ilyenkor nem feltétlenül azzal voltam elfoglalva, hogy miként is tudnám boldoggá tenni őt. Mégis, mi gyerekek úgy vagyunk valahogy bedrótozva, hogy azt szeretnénk, ha az anyánk boldog lenne.
Ezért is volt nagyon tanulságos megismerni ezt a Munkát, amit Byron Katie vezet le egy fiatalemberrel. Sok helyen magamra ismertem. Igaz, hogy manapság már nem akarok olyan dolgokat anyumra erőszakolni, ami szerintem boldogságot okoz neki. Inkább igyekszem arra odafigyelni, hogy mi az, ami számára fontos, ami neki szükséges.
De ez a Munka nem csak az anyákkal való kapcsolódásban segíthet. Nagy tanulságok vannak benne akkor is, ha másoknak igyekszünk segíteni, jobbá tenni az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.