Apró függőségeink

Egy csodás májusi délelőtt épp a Függőségi önvizsgálat vizsgámra készültem, amikor jött egy erőteljes érzés egy gondolattal párosulva. A gondolat az volt, hogy hívjam fel a páromat, s az érzést leginkább, mint késztetést definiáltam.

A Függőségi ÖV egyik lényeges eleme az, hogy olyan parancsot, vágyat, kényszert, késztetést - vagy aminek épp neveződik - keresünk a folyamatban, ami a szerünk használatára, a kényszeres cselekvésünkre ösztönöz bennünket. Mivel ezt a felbukkanó érzetet késztetésnek neveztem el, rámutatott arra, hogy maga az a cselekvés - hogy telefonáljak, kapcsolódjak - valamiféle függőségi sztorit rejthet.
Ahogy egy kicsit befelé figyeltem, úgy érzékeltem, hogy a késztetésem a telefonáláson túl arra vonatkozik, tisztázzam a helyzetet. A történethez ugyanis szervesen hozzátartozik, hogy aznap reggel valamin összekaptunk, s ő úgy ment el otthonról, hogy még csak nem is köszöntünk egymásnak.

A Függőségi ÖV egy másik lényeges eleme a szellemkép megjelenése. Ezek olyan mentális képek, amik alig érzékelhetően, villanásszerűen felbukkannak az elmében, s szerves részét képezik annak, hogy beindul a kényszeres történet. Ilyen lehet pl. egy pohár bor képe, ami arra késztet bennünket, hogy kinyissunk egy üveg bort.

Mivel késztetést éreztem a fenti történetben, ezért kiváncsian néztem vissza az emlékeimben, hogy miként is zajlott az egész, hogy vajon megjelent-e bármilyen szellemkép, ami részt kapott a eseményben. És igen! Ahogy visszagondoltam, ott volt egy pillanatra az a kép, amikor a párom reggel kilépett köszönés nélkül az ajtón.
Ahogy így összeállt az egész, már csak egy dolgom volt: hogy a testi érzetekkel legyek, amik a szellemkép felfedezésével együtt újra aktivizálódtak.
S ahogy ott üldögéltem az érzettel, megláttam azt is, hogy a késztetés a magam tisztázására, a konfliktus elkerülésére, a bűntudatom csökkentésére, és valahol arra vonatkozott, hogy az az állapot, ami a reggeli szituáció kapcsán fellépett, megszűnjön.
Aztán, ahogy csendesen figyelgetve együtt voltam ezzel a testi érzettel, közvetlenül - gondolkodás, értelmezés nélkül ránézve - éreztem, ahogy kikönnyül, ahogy lassan elpárolog belőlem a késztetés.  A szabadság volt csak jelen, ami lehetőséget ad arra, hogy ha úgy gondolom, felhívom, ha úgy gondolom, akkor nem. Hogy egyik választás se jobb vagy rosszabb a másiknál.