Júliusban történt

Tekertem ma át a szomszéd városba, amikor feltűnt, hogy ezernyi gondolat rakott fészket a fejemben,s javába dúl bennem (már megint) a sztori-gyártás. Ekkor - az automatizmus már működni látszik - befelé kezdtem figyelni, hogy mi zajlik a testemben. Feltűnt, hogy úgy szólván semmi. Még mielőtt gyanússá kezdett volna válni a dolog rájöttem, hogy voltaképp semmi bajom. Csak a megszokott gondolattömeg ragadt magával, de már nem olyan szinten, hogy behúzott volna. Vagy legalábbis nem volt porondon egyik hiányénem se. Így aztán békésen tekertem tovább, élvezve a kék eget, s az út mentén a bólogató nyárfákat.