Minden út a hagymába vezet

Minden út Rómába vezet.
Vagy inkább a gyerekkorunkba. Ha elindulunk az önmagunk megismerése felé vezető úton - ami az egyetlen módja, hogy az önszeretet megélhessük -, akkor előbb-utóbb rájövünk, hogy az életünkben rendszeresen visszatérő - sokszor problémás - helyzetekhez a kulcs a gyerekkori történeteinkben keresendő. S  hogy ezekben a történetekben elég jelentős szerepet kapnak a szüleink, ami sokszor fájó, ezért nem mindig könnyű ezekkel a dolgokkal szembesülni.
Lise Bourbeau - Az Öt sérülés c. könyv szerzője - szerint nem véletlen, hogy  éppen ők a szüleink, hogy őket választottuk. A kettejük vágyai, félelmei, traumái mind hatással vannak ránk. Ezek képezik valahol a mi "sorsunk" alapjait, hogy mivel is küszködünk az életünk során.

Hogy a szüleink révén mikor is kezdődik el a kikristályosodás, arról többen többféle véleménnyel vannak. Hogy mi az a kikristályosodás? Egyszerűen megfogalmazva egy olyan traumás helyzet, állapot, amikor az addig édeni állapotban leledző apró gyermek "kiűzetik" a Paradicsomból. Amikor először gondolja azt, hogy vele valami baj van, hogy veszélyben van, hogy nem szerethető, nem elfogadható, nem fontos, nincs biztonságban..... amikor valami összetörik.
S ilyenkor attól függően, hogy miként élte meg ezt a traumát, ezt a sérülést - elutasításként, elhagyásként, megalázásként, elárulásként vagy igazságtalanságként -, kialakít egy olyan stratégiát, aminek a lényege, hogy a továbbiakban megvédje őt attól a fajta sérüléstől, ami érte.
Mivel öt féle sérülés létezik, mindegyikhez tartozik egy-egy stratégia, amivel el lehet azt kerülni. S legyen bármilyen nagy is a világ, bármilyen sok is az ember rajta, az öt féle sérüléshez, öt féle védelmi stratégia alakul ki.
Aki elutasítást él meg, az a Menekülő maszkot építi fel védekezésül. Akit elhagynak az a Függő maszkját. A megalázott a Mazochistáét. Az elárult a Kontrollálóét. És aki igazsgátalanságot élt meg, az a Merev maszkot használja.  (Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek c. könyvében ugyanúgy öt fajta katakterstruktúráról beszél, s taglalja az általa észlelt jellemző aura- és csakraformákat is.)
Persze többféle sérülést is megélünk az életünkben, így az alapstratégiánk kibővül. Mindezek a maszkok alkatilag is megmutatkoznak rajtunk. (Megjegyzem, hogy nagyon hasonló alkati felosztás van a testalkatok hormonális tipizálásánál)

Elképzelésem szerint maga a sérülésre való hajlam már a fogantatás után elkezdhet kialakulni. Tudományos munkákban lehet a születési mátrixról olvasni (pl. Komin Vlagyimir: Transzperszonális pszichológia és energialégzés), illetve arról, hogy a magzat pl. milyen módon reagál arra, hogy a szülei közül melyikük akar lányt, melyikük fiút, vagy hogy egyáltalán akarják-e, várják-e a jöttét....

Nem vezet könnyű út az alapsérülés megtalálásához. Hiszen maga az elme azért használja ezeket a védekezési módozatokat, mert nem érzi képesnek magát, hogy újra szembenézzen azzal a fájdalommal, ami ezekkel a traumákkal járt.

Több éves önismereti út van mögöttem, ami alatt fokozatosan közeledtem a "hagyma" belsejéhez. Úgy érzékelem, hogy a menetközben utamba került különféle módszerek abban segítettek, hogy a hagymahéjak, amik a mélyben lévő sérülést fedik, egymás után lekerüljenek. Annak a felismerésében, hogy mi lakozik a mélyben, sokat segített ez a könyv is és az említett írások. Szerencsére könnyen felismerhető körte alkatom magáért beszél. Ilyet alakít ki ugyanis az, aki Kontrolláló. Ami még valószínű, hogy mindez egy elhagyás sérülést is magában rejt még valahol....
Közeledni a hagyma közepe felé azzal a "kockázattal" jár, hogy az elme néha veszettül igyekszik kiutat találni, csakhogy ne kelljen szembenéznie azzal, amitől fél. Még a végén kiderül, hogy nincs ott semmi..... és az elme - az Én - nem is létezik....
A másik, ami megtámogatja az elme elképzelését arról, hogy menekülnie kell, hogy egyre nagyobb az esélye, hogy megtapasztalódnak azok a testi érzetek, amik kapcsolódnak az alaptraumához.
Az Élő önvizsgálat eszköztárával felszerelve van némi remény arra, hogy ezzel a "mumussal", a testi érzetekkel más módon is lehet "találkozni". Feltéve, hogy nem akarom az eddig valamilyen szinten bevált úton ismét eltűntetni, szőnyeg alá söpörni, hanem hagyom, hogy itt legyen, hogy magával ragadjon, elsöpörjön, megélődjön.
Így talán van esély arra is, hogy nem kell már félnem attól, ami a hagyma legmélyén rejtőzik, nem kell tőle - vagyis végső soron magamtól - menekülnöm, s lerakhatom a 40 éve viselt maszkomat......

 * * * * * *

Az Önismereti klubban folyamatosan tartunk összejöveteleket, amin különféle önvizsgálati módszerekkel, játékokkal igyekszünk megismerni magunkat, s levetni az álarcainkat.
https://www.facebook.com/groups/228726577338564/
email: enismereti.klub@gmail.com