Szeretlek - Gyűlöllek.... Ez egy olyan ellentétes érzelem-pár, ami majdhogynem egyszerre van jelen azokban az emberekben, akik ambivalens módon kötődőnek mondhatóak. Szétszakító érzés, mert egyszerre érzem azt, hogy bele szeretnék a másikba olvadni, eggyé válni vele és azt, hogy elmenekülnék tőle jó messzire.
Hogy mi is ez az ambivalens kötődés? Nos...
A kötődéselmélet kidolgozása egy Bowlby nevű angol pszichoanalitikusnak köszönhető, aki első jelentős tanulmányát 1951-ben publikálta, majd évtizedeken keresztül foglalkozott a kötődés jelentőségével. Kutatásai alapján leírta, hogy a gyereknek szüksége van az anyával való meleg, gondoskodó és állandó kapcsolatra. Ő mondta ki először, hogy már gyerekkorban kialakítunk egy belső munkamodellt, ami az anyához való kötődésen, a szülői válaszkészségen alapul, és ez egész életünkben befolyásolhatja azt a módot, ahogy a világot, saját viselkedésünket, illetve mások szándékait észleljük.
Ainswoth idegenhelyzet vizsgálatában négy alapvető kötődési típust különböztetett meg:
(1) Biztonságos kötődés: esetén az anya képes optimális fizikai és pszichológiai biztonságot nyújtani, jelenléte és viselkedése egységes, megbízható, gyermeke érzéseire fogékony. Így a gyermeket is a saját magába és környezetébe vetett bizalom, kapcsolatukat biztos kötődés, stabilitás jellemzi majd. Ez jó eséllyel generalizálódik a későbbi kapcsolatokra.
(2) (Szorongó) elkerülő kötődés esetén az anya passzív, elérhetetlen, vagy kifejezetten elutasító, nem nyújt biztonságot, gyermeke élményvilágára kevésbé fogékony. Gyermeke a visszautasításra „saját megtartása érdekben” anya-kerülő stratégiával válaszol. Megpróbál függetlenedni, s bár frusztrálódik, érzelmeit inkább nem fejezi ki. Idő előtt izolálódik, és eltávolodik, az anyától.
(3) Szorongó-ambivalens kötődés esetén az anya következetlen, egyszer büntető, máskor esdeklő, majd túlóvó. Emiatt, vagy korai szeparációs élmények talaján szorongás alakul ki a gyermekben a szülői viselkedés bejósolhatatlansága miatt. Lemondani sem tud szülőjéről, de megbízni sem benne. Ezért bizonytalan, túlaggódó lesz, és már kisebb stressz esetén is eltúlozza az érzelemkifejezést. Extrém módon követi anyját és tapadósan kötődni próbál, bár miközben keresi a kapcsolatot, ellen is áll neki.
(4) Dezorganizált kötődés teljesen kaotikus, gyakran bántalmazó szülői bánásmód mellett alakul ki. A gyermek érzelemvilága, viselkedése ilyenkor széttöredezhet. Jól láthatóak tehát a kötődés minőségének függvényében intenzíven alakuló viselkedés és társas történések, érzelmi és kognitív lenyomatok, melyek meghatározzák a kapcsolati valóságot és benső élményvilágot.
Jómagam teljesen átlátom, hogy nálam az ambivalens kötődési mintázat alakult ki. Hogy hol és mikor kezd el kialakulni a kötődési mintázat, arról általában az a vélemény alakult ki, hogy ahogy az anya bánik a csecsemőjével, onnan eredeztethető. Szerintem ennél picivel összetettebb a dolog, s inkább úgy vélem, hogy már a magzati kor is meghatározó élményanyagot adhat.
Az idegen helyzet teszt az,amiben 12 hónapos csecsemők számára állítanak fel egy olyan helyzetet, amiben már kiviláglik, hogy az egy év körüli kicsi embernél már megfigyelhető, hogy mi a kötődési mintázata. Erről a tesztről például itt olvashatsz: Idegen helyzet teszt
Egyre több olyan tudományos értekezés lát napvilágot, ahol arról írnak, hogy a magzatot ért tényezők kihatással vannak a későbbi életére. Főleg a transzperszonális pszichológia körébe tartoznak azok az elméletek, amik idesorolhatók. A fogantatástól egész a születésig, s még utána is legalább egy évig olyan hatások érik a magzatot, a csecsemőt, amik életre szóló nyomot hagynak arra, hogy érzékeli a világot és hogy reagál rá. Általában négy szakaszra osztják a fogantatástól a köldökzsinór elvágásáig tartó időszakot, amiket születési mátrixoknak hívnak.
Az 1. mátrix: a fogantatástól az első szülőgörcsig
Problémája: Akartak-e, vártak-e bennünket? Fiút vagy lányt szerettek volna? Ebből alakul ki az önelfogadás és önbecsülés.
A 2. mátrix: maga a szülőgörcs
Problémája: a szabad választás és döntés.
Ha az embernek nincs szabad választása, vagy nem tud döntést hozni, kialakulhat a depresszió és a pesszimizmus.
A 3. mátrix: a szülőcsatornán való áthaladás
Problémája: együttműködés az anyával.
Itt jöhet elő az agresszió, düh, harag, bűntudat, pusztítás és önpusztítás programja.
A 4. mátrix: maga a megszületés és a köldökzsinór elvágása
Problémája: az első találkozás a világgal, amely megmutatja a világgal való kapcsolatunkat. A figyelem hiányából alakul ki a függőség, félelem, szorongás, bizonytalanság érzése. Az újjászületés során újból át lehet élni minden problémát és helyette új pozitív érzést és életmodellt lehet strukturálni.
Az biztos, hogy akár a pocakban érték a kezdeti hatások a babát, akár a születése után csecsemő korában, ugyanaz az anya volt jelen. Ha az anyára jellemző, hogy nincs rendben a lelki egészsége, akkor az már állapotosan és a születés után is jelen van. Ha születés után nem tud a babájára figyelni, akkor valószínű, hogy amikor várandós volt, sem tudott a magzattal kapcsolatot létrehozni. Nem akarom bántani az anyákat, hiszen ők is megszenvedték azt a hiányt, amit óhatatlanul továbbadnak gyermeküknek. Csak valahol jó lenne megállítani az "öröklődést", hogy a következő generáció egészségesebb legyen. Ehhez talán több tudatosság kell. Kell elszántság és hajlandóság az önismeretre, az elnyomott érzések feltárására. Nagy bátorság kell, hogy megéljünk olyan érzéseket, amiket hosszú évek óta elnyomunk... pl az anyánkkal szemben érzett haragunkat, hogy nem adta meg nekünk azt, amit magzatként, csecsemőként megérdemeltünk volna.
Úgy vélem, hogy csak az érzések feldolgozása vezethet eredményre, hogy ne tudattanul működve ruházzuk tovább. Hogy ne a gyermekeinken töltsük ki a fájdalmunkat, haragunkat. Ne rajta bosszuljuk meg, hogy "engem is így neveltek". Ne utasítsuk el a gyermeket, tudjunk vele lenni, közreműködni az élményei megélésében, együttérezni vele.
Még előtte állok annak, hogy én is teljesen feldolgozzam az engem ért hatásokat. Leginkább az újjászületési programok azok, amikben ilyen szempontból fantáziát látok. Ahol újra megélhetem azokat az érzéseket, amiket magzatként, csecsemőként átéltem, s így módomban áll feldolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.