Mióta az önvizsgálatokat végzem, kijött egy pár furaság. Meghökkentő volt kissé, amikor arról, aki sikertelennek érezte magát kiderült, hogy fél a sikertől, s hogy érdemes azokra a testi érzetekre ránézni, ami a siker kapcsán jönnek elő. Aztán hasonló volt, amikor annak, aki nem szerethetőnek érzékelte magát, a szeretve levésen volt parája.
Bár logikusnak tűnik, de ennek ellenére mégis elámultam, amikor ma arra jöttem rá, hogy nekem - akinek az egyik hiányÉnje az, aki nincs biztonságban (Enneagram 6s, ha ez valakinek mond valamit) - mekkora félelmem van a BIZTONSÁGBAN levésben, hiszen az bármelyik pillanatban, váratlanul végetérhet.
A ma reggeli szokásos sétám alatt tapasztaltam először azt, hogy amikor egy kicsit megállva, egy fának dőlve elmerülni igyekezvén abban, ami van - a madarak csivitelését, a Duna hullámzását figyelve -, valami feszültség keletkezik, növekszim a gyomromban, odavonva a figyelmemet magára. Amennyire lazán csak lehetett, próbáltam a figyelmem visszairányítani a hangok értelmezés nélküli megélésére, mikor a fejemben is megjelent egy érzet, ami olyanvolt, mintha őrszemet akarna az elmém készenlétbe állítani.
A dolog izgalmasnak tűnt a mára beütemezett facilitálási gyakorláshoz. Ennek feltárásakor bomlott ki a félelmem a biztonságtól, attól, hogy csak simán beledőljek a pihenésbe. Amikor a facilitátorom arra buzdított, hogy mi lenne, ha most csak úgy megpihennék és hátradőlnék, akkor a képzeletemben "csinálva" ezt a hátradőlést, valami oldódott, szétáradt a testemben, de kis pillanat múlva máris úgy éreztem, hogy jött egy változás, mintha valami átvette volna az irányítást a fejemben. Ez rosszul esett, s jött az a mondat, hogy "szeretnék már végre megpihenni". Ezen a "megpihenni" szón is volt egy érzet, afféle ellazulós, kinyílós. Meg egy kép jött vele, és ahhoz is egyfajta érzés... mintha valakinek az ölébe hajtva a fejem, belefeküdve ott lenne a biztonság-érzet, hisz valaki vigyáz rám, megvéd...
A téma már magától adta, hogy itt egyfajta szorongásról is szó van, így az önvizsgálat ilyen elemeket is tartalmazott: kerestük többek közt a veszélyt is. Ehhez a szóhoz különféle testi érzetek indultak be, amikről meg képek és a hozzátartozó szavak tűntek fel, olyasfélék hogy "valakit meglepnek az álmában", a "haramiák", "elvágják a torkát". Ahogy a képeket nézegettem, beugrott az Ali baba, amit gyerekkoromban sokszor láttam diafilmen... Aztán egy másfajta kép jött, és azon is azt látom, hogy valakinek hátulról elvágják a torkát... Ezen a képen a vér látványa volt nagyon erős érzeteket keltő, így egyértelműen veszélynek értelmeződött... Ahogy a képen ezt a "véres" részletet kinagyítottam, rámjött a sírhatnék, mintha valakit siratnék, akinek elfolyni látom a vérét... Ez tartott talán egy fél percig-percig, utána oldódott az érzet... De a vér szóra még mindig volt valami, jött a hasamba egy érzés, amit aztán nézegetve, nem helyezve hangsúlyt és figyelmet a felbukkanó képekre, szavakra, hanem visszatérve újra az érzethez, beleengedődve értelmezés nélkül... az érzés feloszlott, szétáradt a testemben, s olyan energiákat éreztem, ami inkább tűnt izgatottságnak, kalandvágynak, erőnek, bátorságnak....
Nem mindennapi megtapasztalás volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.