Tavasztól tavaszig

Tavasz, nyár, ősz, tél … tavasz

Behunyt szemmel újra látom,

kicsi szíved megtalálom,

remélem, hogy nem csak álom.

Egyszer már megvolt régen,

Rózsakehely közepében,

rám mosolygott szépen.

Játszottunk és örömködtünk,

sírtunk-rítunk, szeretkeztünk,

Olykor-olykor összevesztünk.

A nyár véget ért, ősz lépett helyébe,

A levelek avarként hullottak a földre,

a köd és a dér szívedet belepte.

Az ősz elmúlt, a tél átvette helyét,

körülötted egyre hidegebb lett a rét,

szíved körül lassan megfagyott a lét.

Elvesztettelek. Jégkirálynő lettél.

Elfelejtetted, hogy egykor szerettél.

Mikor ér már véget ez az átkozott tél?

Ha jön a tavasz, talán felolvad a szíved.

Eszedbe jut, mennyire szerettelek téged.

És szeretni is foglak, ha szíved újraéled.

Budapest, 2018. február 19.