2018. február 3., szombat

Temetni jöttem én


Barátnőm édesapja nemrég elköltözött erről a világról. Ma búcsúztunk tőle a pilisborosjenői temetőben. Ez a vers született a hatására:

Temetni jöttem én

Temetni jöttem egy apát, kinek két lánya volt.
Temetni jöttem egy férfit, kinek a szíve dalolt.
Temetni egy embert, kit nem nagyon ismertem,
Mégis fáj, hogy elment. … Temetni eljöttem.

Temetni jöttem egy embert, ki 71 évet élt.
Temetni valakit, aki hosszabb életet remélt.
Szíve mégis feladta, befejezte mára,
Fájó ürességet hagyva a családra.

Temetni jöttem saját bánatomat,
Mindet mit megéltem s ami bennem maradt.
Temetni minden eljövő veszteséget,
Anyám halálát is, amitől úgy félek.

Elgyászolni mindent, amit elveszthetek:
kapcsolatot, vágyat, nagy szerelmeket,
apát, anyát, házat, vagyont, kisgyermeket,
aki megszületett s meg nem születhetett.

Elgyászolni mindent, aminek már vége,
Elengedni, hadd szálljon, el a messzeségbe….

Temetni jöttem, jó apa, Tégedet.
Temetni porból lett testedet.
Isten vigyázzon utadon Tégedet,
Vezesse fényből lévő örök-lelkedet.


Budapest, 2018. február 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.