Nyisd ki a szíved

Nyisd ki a szíved

Mindenki menekül újra és újra,

Saját árnyéka elől iszonyodva futva.

Nem látja, hogy nincs mögötte senki.

Nem látja, hogy nincs mi elől szaladni.

Félelmében a szívét száz lakatra zárja,

hogy a képzelt ártalmaktól magát elvágja.

Nem látja, hogy félelmeit maga generálja.

Nem látja, hogy a gyilkos kéz a sajátja.

Ezer lakat mögött a kőfal rejtekén,

bizakodva él egy tündér kicsi lény.

Ő látja, mit művelünk magunkkal.

Így megtölti szívünket irgalommal.

Néha, mikor kinyílik a szíved,

Vele a többi embert jobban eléred.

Ha mások szívét nyitva találod,

benne saját magadat meglátod.

Ha azonban a félelem megint felüti fejét,

Minden ember újra bezárja a szívét.

Valódi lényét százszor megtagadja,

inkább, minthogy védekezését feladja.

Persze, amit elzár, az lenne a lényeg,

Az adja a magvát az egész létezésnek.

Mindent, mire vágyik abban lelhetné meg,

az üresség, a hiány nem érintené meg.

A kulcs nálad van, mivel az ajtót nyithatod.

Csak a félelmeidről kell lemondanod.

Az egónak e lépést megtenni oly nehéz,

mert mindig a sötét múltba vagy jövőbe néz.

A Fény, a Valódi én örökké ott él benned,

felé még csak egy lépést sem kell tenned.

Légy hajlandó és merész: add meg magadat!

És éld át, hogy mit hoz a JELEN pillanat.

Budapest, 2018. február 28.